Pityu

Rákóci Pista nagyot álmodott,
kávé fölött egy ötlet ráragyogott:
„Mielőtt hullna egy pelyhecske hó,
legyen a lapát és a szánkó is jó!”

Kalapács csattant, fűrész meg dalolt,
a műhelyben Pista nem henyélt, se horkolt.
„Bolond, ki várja a telet vakon,
én megelőzöm – kész a vagyon!”

Szánkó sorakoz, piros, kék csoda,
hólapát csillog, mint friss csillaga.
A hó még sehol, az ég is derűs,
de Pista már számol: „Ez fényes üzlet, de hűs!”

S jött is a tél, nagy pelyhekben hullt,
a falu népe mind Pistához nyúlt.
Lapát is kellett, szánkó se maradt,
Rákóci Pista csak nevetve szaladt.

Zsebe dagadt, mint hóval a rét,
bevált az ötlet, a ravasz ész megért.
Így lett a télnek nagy nyertese ő:
aki előbb gondolkodott, az lett a nyerő