Тексты
A gépek csattognak, a fém hidegen csillan,
minden perc alattunk ropog, itt nincs semmi illan.
Három műszak, nincs megállás, nincs pihenés,
ha hibázol egyszer, rád omlik a felelősség, a lélek terhe.
Fájnel kirak egy selejtet, mindenki megáll,
Bata üvölt: “KI ENGEDTE ÁT?!” – a hang átfúr a csarnok falán.
Fegyelmi a tét, ha nem szeded le gyorsan,
ez itt nem játék, a sor minden percben morzsolja az idegeket, morog a gép morajban.
Pityesz a pájpozót veri, csattog a fém,
Petro csapkod, Réti vág, minden darabot a helyére tesz.
Tomi újra fut a WC-re, kávé mar a gyomorban,
Laci csak néz kérdően: “Mit kell átállítani a sorban?”
Jimi csendben javít, tartja a frontot,
ha ő nincs, minden szétesik, nincs kiút, nincs pont.
Bodzai telefonál, mintha nem lenne része a melónak,
Ati visszapofáz, a vezető csak néz, nem mindig érti a szavát.
Ukránok a wcre járnak, filippinek húzzák a sort,
minden mozdulat számít, a darab a tét, a meló a kort.
Gyári kávé keserű, a gyomor lázad,
három műszak alatt emberből darab marad.
A gépek halnak, robot megáll, feszül a csarnok,
ha nem figyelsz, minden elakad, minden leáll, minden marok.
Setáp kevés, de darabszám kell,
ha lassulsz, rád borul minden egyes perc és perc.
Final kirakja a pumpát, selejt maradt, mindenki figyel,
Bata kiabál, fegyelmi a tét, a hang átfúrja a csarnokot, a levegő sűrű, érezni minden pillanatot.
Pityu mondja: “Jó lesz az úgy”, de mindenki tudja, a feszültség ott van,
minden mozdulat számít, minden percben a darab a tét, itt mindenki harcban.
Toljuk a gépeket, míg roppan az acél,
itt nincs mese, ha hibázol, rád borul az egész világ, minden perc az időnk acél.
Bodzai telefonál, Ati visszapofáz, Tomi fut, WC a cél,
mindenki a saját szerepét tolja, hogy a sor megmaradjon, hogy a darab ne vesszen el.
Jimi csendben tolja, Pityesz zúz, Réti feszít, Petro csap,
ez a gyár nem játék, itt minden perc érték, minden mozdulat számít, minden dob.
A gépek csattognak, a robot néha lefagy,
ha nem figyelsz, a hibák láncolata rád omlik, itt minden perc egy újabb harc, újabb nap.
Gyári kávé keserű, gyomor lázad, szív kalapál,
három műszak után emberből darab marad, de a csapat összetart, és így halad.
Ha lassulsz, már pattog a fegyelmi, minden szem rád néz,
de együtt csináljuk, együtt toljuk a darabokat, míg a gépek csattognak és morognak, míg a csarnok él.
(Refrén – kitörő, de emberi)
Toljuk a darabokat, négyszáz kell ma,
ha lassulsz, rád omlik a dráma.
Fent csend, lent káosz, mindenki dolgozik,
három műszak után a test és a lélek fáradtan zokogik.
Itt nincs mese, minden perc tét,
ha hibázol egyszer, rád omlik az élet.
Robot él, ember darab, darab él,
és újra kezdődik minden… de ma is együtt csináljuk, még ha nehéz is.
minden perc alattunk ropog, itt nincs semmi illan.
Három műszak, nincs megállás, nincs pihenés,
ha hibázol egyszer, rád omlik a felelősség, a lélek terhe.
Fájnel kirak egy selejtet, mindenki megáll,
Bata üvölt: “KI ENGEDTE ÁT?!” – a hang átfúr a csarnok falán.
Fegyelmi a tét, ha nem szeded le gyorsan,
ez itt nem játék, a sor minden percben morzsolja az idegeket, morog a gép morajban.
Pityesz a pájpozót veri, csattog a fém,
Petro csapkod, Réti vág, minden darabot a helyére tesz.
Tomi újra fut a WC-re, kávé mar a gyomorban,
Laci csak néz kérdően: “Mit kell átállítani a sorban?”
Jimi csendben javít, tartja a frontot,
ha ő nincs, minden szétesik, nincs kiút, nincs pont.
Bodzai telefonál, mintha nem lenne része a melónak,
Ati visszapofáz, a vezető csak néz, nem mindig érti a szavát.
Ukránok a wcre járnak, filippinek húzzák a sort,
minden mozdulat számít, a darab a tét, a meló a kort.
Gyári kávé keserű, a gyomor lázad,
három műszak alatt emberből darab marad.
A gépek halnak, robot megáll, feszül a csarnok,
ha nem figyelsz, minden elakad, minden leáll, minden marok.
Setáp kevés, de darabszám kell,
ha lassulsz, rád borul minden egyes perc és perc.
Final kirakja a pumpát, selejt maradt, mindenki figyel,
Bata kiabál, fegyelmi a tét, a hang átfúrja a csarnokot, a levegő sűrű, érezni minden pillanatot.
Pityu mondja: “Jó lesz az úgy”, de mindenki tudja, a feszültség ott van,
minden mozdulat számít, minden percben a darab a tét, itt mindenki harcban.
Toljuk a gépeket, míg roppan az acél,
itt nincs mese, ha hibázol, rád borul az egész világ, minden perc az időnk acél.
Bodzai telefonál, Ati visszapofáz, Tomi fut, WC a cél,
mindenki a saját szerepét tolja, hogy a sor megmaradjon, hogy a darab ne vesszen el.
Jimi csendben tolja, Pityesz zúz, Réti feszít, Petro csap,
ez a gyár nem játék, itt minden perc érték, minden mozdulat számít, minden dob.
A gépek csattognak, a robot néha lefagy,
ha nem figyelsz, a hibák láncolata rád omlik, itt minden perc egy újabb harc, újabb nap.
Gyári kávé keserű, gyomor lázad, szív kalapál,
három műszak után emberből darab marad, de a csapat összetart, és így halad.
Ha lassulsz, már pattog a fegyelmi, minden szem rád néz,
de együtt csináljuk, együtt toljuk a darabokat, míg a gépek csattognak és morognak, míg a csarnok él.
(Refrén – kitörő, de emberi)
Toljuk a darabokat, négyszáz kell ma,
ha lassulsz, rád omlik a dráma.
Fent csend, lent káosz, mindenki dolgozik,
három műszak után a test és a lélek fáradtan zokogik.
Itt nincs mese, minden perc tét,
ha hibázol egyszer, rád omlik az élet.
Robot él, ember darab, darab él,
és újra kezdődik minden… de ma is együtt csináljuk, még ha nehéz is.