Szerelmemnek

Hét év telt el, mintha egy perc lett volna,
Az első mosoly még most is itt dobog ma.
Kéz a kézben indultunk egy álmon át,
És azóta együtt írjuk a csodát.
Nevetésből épült minden reggelünk,
Kis kezek fonják össze az életünk.
A szemükben ott ragyog a mi dalunk,
Bennük él tovább minden álmunk.
[Refrén]
Krisztián, te vagy az otthonom,
A szívem nálad dobban, tudom.
Hét év, és még mindig ugyanúgy,
Ha rám nézel, megáll az út.
A gyermekeink a legszebb jel,
Hogy az ég is minket ünnepel.
Veled minden nap Valentin,
Mert te vagy az én mindenem, Krisztián.
[Vers 2]
Volt vihar, de együtt nevettünk rajta,
A szerelmünk mindig hazatalált ma.
Amikor fáradt az este és csendes a ház,
Csak rád nézek, és újra fellángol a láz.
Egy szó nélkül is értesz engem,
A boldogság benned él bennem.
Hét év, de ez még csak a kezdet,
Melletted az idő sem sebezhet.
[Refrén]
Krisztián, te vagy az otthonom…
(ismétlés)
[Híd]
Ha újra kéne kezdenem,
Ezerszer is téged választanálak én.
Mert a szívem csak benned talál haza,
Te vagy a holnapom és minden csoda.
[Záró refrén – emelkedettebb]
Krisztián, te vagy az életem,
A legszebb álmom, szerelem.
Hét év, és még mennyi vár,
Kéz a kézben bármi ránk talál.
A gyermekeink nevetése szól,
Ez a mi dalunk, rólunk szól.
Veled minden nap Valentin,
Örökké szeretlek, Krisztián.