VERBENA

IzMEđu MÓda i SRCa NÉma PRÁZnog HÓda,
doDIR preTVÁra MÍsao diRÉKtno u sloBÓdu.
iDEja DÍše BÓje, iDEja Íma GLÁS,
ŠTO je ISKRéno — Úvek osTÁne u NÁS.

VRToVi u GLÁvi, bez ÍViCA i KRÁja,
MÍsao KLIja BRže NEgo ŠTO SÚnce SIja.
NE ČÉka ZNÁK, ne TRÁži PLÁN,
KAD ZNÁš ZÁšto Ídeš — VEĆ si TÁmo SÁM.

SRCE ZNÁ.
SMER je TÚ.
BÓje ŽÍve.
LJU-bav GÚ-ra.

NE KÓpiRAM SNÓve — JA ih UZ-GÁjam.
GRÉška je SÉme. JA to ZNÁM.
RA-ZÚM i DO-DIR — ÍSti DÁH.
PÚT se OT-VÁra. SÁM od SÉbe. SÁD.

NE JÚrim VRÉme. VRÉme Íde.
JA BÍram SMÍsao. TO me VÓdi.
KAD MÍsao DO-BIje TÉlo i GLÁS,
ne-MO-GU-će — po-STÁje DA BÓde SPÁS.

SRCE ZNÁ.
SMER je TÚ.
BÓje ŽÍve.
LJU-bav GÚ-ra.

NÍsmo Óvde da STA-NÉmo.
Óvde smo da SVE-TLÍmo.
TRÁG SVE-TLÍ — os-TÁ-je.

ÚM U-ČÍ BR-ZÍnu.
DÚ-ša ČÚ-va MÉ-ru.
ČÓ-vek i i-DÉ-ja — Í-sti SMÉR.

BEZ MÁ-ske. BEZ STRÁ-ha.
PO-ČÉ-tak, ne KRÁJ.
LJÚ-bav je RÁ-zlog.
SVE Ó-sta-lo se GRÁ-di.

SRCE ZNÁ…
(sve se GRÁ-di)
BÓje ŽÍ-ve…
(LJÚ-bav GÚ-ra)

SRCE ZNÁ…
SRCE ZNÁ…